horror bejegyzései

A kőszívű zombi fiai


Avagy posztmodern újra/átírások és egyéb regényabsztrakciók a kortárs anakronista angol és amerikai horrorregényekben - ezt a címet is adhattam volna ennek a bejegyzésnek, ha komolyabban akarom kezelni az ügyet, de az ügy komolysága még mindig túl komolytalan.

 

Hiszen:


A konzervatív szépirodalompártiak bitangul hőkölnek a trend hallatán: „hő, hő, csak ezt ne már”.  „Minek is a klasszikusok paródiája? Nem tetszik tudni, hogy tabu téma az ilyesmi: elővenni a konzervált ereklyéket, leporolni, és újracsomagolni, ráadásul ilyen formában: szörnyekkel, zombikkal, vámpírokkal. Mi végre ez a horror? Bemocskolni a szépirodalmat, szemgolyóként tűhegyre tűzni mindazt, amit kulturális értékként becsülünk. Ejnyebejnye! Rontombontom!”

 

 

 

Tombol a szörny-láz


Persze nem még nem hazánkban - minálunk kritikusok hada hőköl vagy eszementül lelkendezik - a klasszikusok „B”-kategóriás horror újra- és átírásaitól. Amit pl. Tarantino a filmekben megtehet, játszadozni a giccsel, a tematikákkal, a bizarr iróniával, addig az irodalomban, mint egy régi művészeti ággal való értékelési tradíció miatt nem tudunk olvasóként megbírkózni (tisztelet a kivételnek, akik a szörnyes-trendben egy szenzációs ötletet vélnek felfedezni). Fel kell ismernünk az a kor régen lejárt, amikor a tízéves Gézuka örömmel kapta kézbe az Egri csillagokat és olvasta sorra a Jókai-köteteket (na és Vernét, a Nagy indiánkönyvet meg Rejtő Jenőt), Gézukának ma már a Harry Potter sem túl trendi, mi a fenét lehetne akkor Gézukával tenni?


Erre is jó a szörnyes-trend. (Amit találóan Mary Ellen Quinn a Booklist reviewjában Pride and Prejudice and Zombies kapcsán egy újonnan született tematikának "genre"-nek nevez) A trend által olyan művek is kézbe kerülnek, amelyeket talán nem biztos hogy egyéb esetben nem olvasnánk el. Némelyik regény pedig éppen csak annyira van újraépítve, hogy kedvet kaphassunk az eredetijükhöz is.

Elolvasom »



Madame Talbot & Mr. Alex CF

Engedjétek meg, hogy bemutassak két általam igen nagyra becsült alkotót és munkáikat. Nevezetesen Madame Talbot-ot az autodidakta alkotót és Alex CF-t, a „profi kriptozoológikusan tudományos asszemblázs művészt” és illusztrátort.


Hölgyeké az elsőbbség

Madame Talbot teljesen önállóan tanult meg minden technikát amivel dolgozik. Festett képei, a penna és tinta illusztrációk, keretezett ritkaság kiállításai, kézzel készített hullaházi és gyógyszertári anyag babái és a korlátozott kiadású kézzel készített könyvei, mind önálló tanulmányai eredménye.  Ráadásul nagy jártassága van a szépírás és kalligráfia terén. Természetétől fogva tafofil (rajong a temetőkért, temetésékért, sírkövekért stb.) és stílusában nagyon ad a korhűségre.

A poszterei egyediek, minden kép kézzel rajzolt, mindössze penna és tinta használatával, a régimódi módszerrel sokszorosítva, mélynyomásos nyomtatással , különleges papíron. Alkotásaihoz, nem ritkán 100 éves papírt használ. Poszterei előállításánál semmiféle számítógépes technikát nem alkalmaz. Választása pedig főleg viktoriánus kori sötét témákra esnek. Ilyenek például a Népi legendák, melyek főleg híressé vált emberekkel vagy történésekkel kapcsolatos eseteket dolgoznak fel, ilyen Hasfelmetsző Jack, Sweeney Todd vagy maga Aleister Crowley, de találkozhatunk szerencse hozó, karneváli, vagy éppen halállal foglalkozó poszterekkel, egyes darabok viktoriánus kori gyógyszerek vagy méreg címkéket gondolnak újra, az eredetiből kiindulva.

Elolvasom »



Eva Eun-Sil Han és a viktoriánus lélekkollázs

A koreai származású belga alkotóművész metamorfózisok sorozatát alkotta meg On The Soul című viktoriánus fotográfiákat felhasználó kollázssorozatában, ahol is a lélek átváltozásaié a főszerep. Eva Eun-Sil Han munkáinak középpontjában az identitás és az identitásképzés problémája áll, a viktoriánus psziché leírásának képi megvalósításai: az egoé, a kollektív és a személyes tudattalané képekbe sűrítve - úgy ahogy az a 21. században átélhető és vizualizálható.

{la mémoire -}

 

A további kollázsokért:

Elolvasom »