Könyvespolc bejegyzései 
Lelkeknek jóleső Lélektelen - Gail Carriger: Soulless könyvkritika
A Nemzetközi Könyvesztivál óta tartozom ezzel a bejegyzéssel, ugyanis akkor volt szerencsém Gail Carriger: Lélektelen című könyvéből egy különleges dedikált példányt szereznem. Sokan írtak már a Soullessről, így is úgy is. Nekem eddig legjobban Lobo kritikája tetszett. (Hogy ő mit írt róla, azt elolvashatják az Olvasónapló blogon.) Jómagam próbálom szintén a lehető legobjektíven tálalni, de főleg inkább spoilermentesen.
A leleményes Hugo Cabret - könyvkritika
A kritikus mindig bajban van, ha túl nagy elvárásokkal kezd nekiállni egy könyv olvasásának, ha már korábban beleszeret a regény - azaz képes regény - témájába, mint ahogy magát az alkotást kezébe vehetné. Így esett velem és a Hugo Cabret-val.
A könyv magyar kiadását már három éve várom, és végre idén márciusban már a kezembe is került. Nagyon vártam, mert az előzetes könyvtrailerek megfogtak, imádom a régi automatákat, a fogaskerekeket, a vonatokról és az ősfilmekről nem is beszélve. Mégis azt kell mondjam, tegnap, hogy végére értem a "regénynek" - nem kellett hozzá sok idő, ugyanis a könyv nagy részét képek teszik ki - hatalmas csalódással tettem le, és az olvasás után hatalmas űrt éreztem.
Pedig a Hugo Cabret mondanivalója alapvetően pozitív kicsengésű. A mű szerint az emberek, ha elromlanak, akár a gépek megjavíthatók. Sőt, mi emberek mind céllal jöttünk a világra, ahogy a gépeket is céllal alkotják meg. Jó lenne azt hinnünk, amit a Hugo mond, hogy ha elromlik, megbetegszik valaki az meg is gyógyul. A leleményes Hugo Cabret-nak ez a mondanivalója igen pozitív, és remélem, sokaknak hitet ad.
Petőfi Sándor és gyilkos robotok a jövőből
Jelentjük a gugglis Petőfinek és az "ejj mi a gőz" gőzanyámtyúkjának - na meg a Gőzapostolnak is, amely után sajnos hiába érdeklődtem évekkel ezelőtt elveszett valahol egy szerzői fiókban (tessék kommentben megírni, hogy hova lett, vagy megküldeni e-mailben, vagy megjelentetni!) - beérett a gyümölcse. Megjelent az első steampunk képregény, amely 1848 egyik legkarakteresebb figurájával foglalkozik.
Az Ács "Emtrexx" Zsolt által rajzolt és írt képregény alapja, hogy a mai napig nem tudni, mi történt mindenki Sándorával a segesvári ütközetben, tehát elvben fikcióként feltételezhetnénk, hogy tudtán kívül átjutott egy dimenziókapun. Több spoilert nem árulok el.
Minden magyar steampunknak érdemes elolvasni ezt a szellemes, gyors és üdítő képregényt, mely könnyeden újraértelmezve - saját magát szerencsére nem komolyan véve - sci-fi mítoszt csinál a ködbe veszett Petőfiből. (Akiknek szent dolog 1848 inkább tartózkodjanak tőle, mert tele van iróniával.)
A rajzok enyhén japán hatásról árulkodnak, a sztorihoz, a slusszpoénhoz és a könnyed történetvezetéshez passzolnak.
Itt a blogon mindenképpen csak ajánlani tudom, mert az alapötlete frappáns, és olyan információk derülnek ki benne, minthogy Szendrey Júlia és Petőfi gyermeke valószínűleg pont március 15-én foganhatott, valamint megláthatjuk hogyan fest egy képen a Petőfiből, Kossuthból, Bem apóból, Windisch-Grätzből, Görgeyből, Jellasicsból na meg egy Szendrey Juliskából álló szupercsapat.
Ingyen megtekinthető a Random virtuális képregénymagazin oldalán!
Őszre várható magyarul a Leviathan
Miután volt alkalmunk ajánlani nektek a Hugo Cabret magyar fordítását - reméljük azóta sokan megrendeltétek, most egy újabb örvendetes könyvmegjelenési hírt tudatunk veletek. Az SF Mag információi alapján bizakodhatunk abban, hogy végre a magyar könyvpiacon is megjelenik Scott Westerfield Leviathanja Keith Thompson illusztrációival. (Kiadóról, fordítóról az SF Mag oldalán érdeklődjetek!)
Magyarul is megjelenik a Hugo Cabret
Egy nagyon jó hírrel szolgálhatunk, Brian Selznick regénye A leleményes Hugo Cabret február 7-én még filmváltozatának hazai mozikba kerülése előtt már kapható lesz magyarul is a Libri Könyvkiadó jóvoltából.
A könyv már pár napja kedvezményes áron előrendelhető a kiadó webshopjában.
Aki nem tudná, mire számítson annak ajánljuk elsősorban a könyv eredeti honlapját:
Az eredetileg 2007-ben kiadott könyv a grafikák kedvelőinek is csemege, mivel 284 illusztráció található meg a több mint ötszáz oldalas regényben. A könyvet elsősorban George Méliès francia századfordulón élt filmrendező munkássága és az "automaták aranykora" inspirálta. Éppen ezért tekinthetjük inkább clockpunknak, mint steampunknak.
A könyv bemutatója 2007-ből (Expanded Books):
Vidocq műhelye
A Vidocq című film (2001) sokaknak ismerős lehet. A blogon már volt egy rövid bejegyzés a filmről. De Vidocq valódi személye talán kevésbé ismert annak ellenére, hogy Vidocq önéletrajza magyarul is megjelent. (Vidocq. Egy kalandor a múlt századból, Gondolat 1970. 348 oldal.)
Vidocq munkája alapozta meg a korszerű titkosrendőrséget. Ő kezdte el a bűnözőket valóban ,,tudományos” hatékonysággal elfogni, és (akárkülönböző cselekkel) vallomásra késztetni.
Steampunk Poe
Megjelent az első steampunk illusztrációkkal bővített Poe válogatás. A Running Press Teens kiadó kiválogatta a 19. századi amerikai író legemlékezetesebb és legrémisztőbb történeteit és verseit, és mindet Steampunk illusztrációkkal egészítették ki, hogy friss perspektívát adjon Poe bizarr karaktereinek és rejtélyes történeteinek.
"Ha sosem olvastál Edgar Allan Poe-t ez a keménykötésű válogatás remek betekintést ad az író stílusaiba (komédia, horror, detektív történetek). A szövegen természetesen nem változtattak, így élvezheted a Poe-ra oly jellemző író stílust, olyan hosszú mondatokkal, amik majdnem kitesznek egy teljes bekezdést.
A Steampunk könyvtáram folyamatosan bővül, de amíg sok olyan könyvem van amit élveztem az évek alatt, csak kevés olyan van köztük, amit újra és újra elolvasok. Steampunk Poe egy ezek közül."
James Floyd Kelly, Wired
Szabó Levente: Irreverzibilis
Magyar steampunkos képregényt is hoz a december 11-i Hungarocomix a Képes Kiadó jóvoltából. Jól mutat a csizmában utólag, vagy éppen majd a karácsonyfa alatt.
A címe Irrevezibilis, és pár kockát megtekinthettek belőle a kepregeny.net-en.
Ajánló ollózva: "Friss történetünk ezúttal a tudomány sötét bugyraiba vezet, ahol éppúgy lelhetünk emberi gonoszságra, mint bármely birodalmi polgár életében. Épp egy heves vitába csöppenünk a Tudományos Akadémián, amelyen felkérik a nemrég visszatért Lord Craightont új felfedezésének ismertetésére. Az elmúlt hetekben már komoly hírverés előzte meg a bejelentést, számos támogatót szerezve, de még több ellenséget: az előadáson ott találjuk Lord Appletont, a konkurens Heinmann-elmélet szaktekintélyét, aki nem mulasztotta el a lapokban éles kritikával illetni az “áttörést”. A bemutató ellenséges hangulatával mit sem törődve, Lord Craighton megtartja előadását (ami egy visszaemlékezést is tartalmaz a vadregényes Peremvidéken tett utazásáról) az egyenlőtlenségi tétel negyedik dimenziós hatásairól… Ám egy nem várt fordulat végzetes és megcáfolhatatlan bizonyítékkal szolgál minden kétkedő számára… (forrás: kepregeny.net)"
Dobozváros - kiállítás- és könyvnyitogató
Hivatalosan is megjelent Lakatos István Dobozváros című meseregénye.
Ehhez kapcsolódóan a Három Hét Galériában tartanak könyvbemutatót Budapesten a Bartók Béla út 37. szám alatt november 23-án 19 órától. Aki nem érne rá elmenni, annak később is van lehetősége megtekinteni a könyvhöz kapcsolódó tárlatot december 17-ig (szintén ugyanott).
Hogy miről szól maga a regény?
"Lakatos István meseregényében egy nem túl szép napon egy Zalán nevű kisfiúékhoz beállít egy Székláb nevű öregember, és azt állítja, hogy a szülei már nem az igaziak, hanem másolatok. Székláb elmeséli a kisfiúnak: szüleit elrabolták a dobozvárosiak, ezért vele kell mennie. Zalán nem tehet mást, mint útra kel az ismeretlen öregemberrel, mert csak így lát esélyt arra, hogy viszontlássa az igazi szüleit. Miután alaposabban megismerkedik Székláb birodalmával, egy családnyi vízimanóval és Jónással, a kecskével, még előtte áll, hogy sárkányokkal is találkozzon Dobozvárosban. Lakatos István könyve kalandos, varázslatos és szívhez szóló történet tíz éven felüli gyerekeknek." /Libri/
Már nagyon vártuk, így biztosan írunk róla még a későbbiekben.
Gőzkar - sci-fi horror ballada 1834-ből
Mindig izgalmas, amikor főleg Nagy-Britanniában gőzgépekről szóló irodalmi alkotásokra bukkannak, azonban az izgalmakat ezúttal tetézi az is, hogy a Steam Arm azaz Gőzkar című alkotás ahogy az io9 oldalán is írják tényleg egy romantikus cyborg horror alkotás.
Dallama valószínűleg egy hagyományos ír dal lehetett. Lényegében olyasmiről szól, amiről a Kéz című film, csak kicsit szofisztikáltabban, s hát itt konkrétan nem a levágott kar megelevenüléséről, hanem egy műkar romboló hatásáról van szó.
A balladára Jess Nevins könyvtáros talált rá.
Az 1834-es , 1835-ös datálás igaznak tűnik, ha arra gondolunk, hogy az első brit vasutak az 1830-as években indultak meg.
A tematika tűnik egyedül lenyűgözőnek, - számomra kissé hihetetlennek -, hiszen hasonlókra példát később csak a prózai edizonádokban találhatunk.
A gőzgépekről főleg lelkesítő versek születtek pl. magyarul is - ezek közül pár olvasható a Gépes Képes Krónikában.
Ezennel fordítói versenyt hirdetünk: Lelkesen várjuk a jó "Gőz Kar" fordításokat, és mindenképpen közzétesszük őket! A Facebookon pedig a rajongói szavazatok döntik el, melyik a legjobb.
A próbálkozásokat Facebookra, ide, vagy e-mailben automaton_aliza-nak küldjétek!
A ballada szövege nagyobb felbontásban.
Gőzelefánttól Gibsonig: megjelent a Steampunk Biblia
Kapható végre az első számú steampunk ismeretterjesztő munka, amiben végre minden egy helyen van. Képekkel illusztrálva, szépen összerakva, az olvasók által viszonylag magasra értékelve.
Az irodalom, tévé, szubkultúra, divat és kiegészítők mellett a steampunk jövőjéről is olvashatunk. A könyv a steampunkról szóló nyomtatott ismeretterjesztő áttekintő művek hiányát pótolja. Végre van miből megmutatni a nagyinak, mi az a furcsa beöltözős, fogaskerekes dolog, amit annyira szeretünk.
Jeff VanderMeer, S. J. Chambers: The Steampunk Bible (Amazon)
Edgar Allan Poe-t olvasok nap
Facebookon meghirdettük az első magyar Edgar Allan Poe-t olvasok napot. Lehet angolul és magyarul és szuhaéliül is Edgar Allan Poe-t olvasni, a lényeg az, hogy amit olvasol Edgar Allan Poe legyen.
Az akció szerdán 0:00 perkor indul, és csütörtök 0:00 percéig tart. Eddig ér Poe-t olvasni. Aki meg is örökítette fotón, videón, hangfelvételen, amint Poe-t olvasott annak megosztását szeretettel várjuk a Poe-olvasó nap Facebook felületén.
És hogy mindez miért kap akkora felhajtást?
Mert mi magyar steampunkok odavagyunk Poe-ért. Ez a legfőbb ok.
Ezen kívül:
A fekete zongora
Van egy titokzatos Ady-vers, ami azért titokzatos, mert nyolcadikos koromban azt tanultuk róla, hogy nem tudják megfejteni az irodalomtörténészek miért írta Ady.
Ez ma már nekem csak gyerekkori misztikum. Azóta felnőttem, és a keletkezéstörténetet az interneten is bárki elolvashatja:
Ady Endre: A fekete zongora - keletkezéstörténet.
Ady ezzel egy valódi Danse Macabre-t írt (ki is cseng a sorokból Liszt Haláltánca), és paranoiával is jelesre vizsgázott, egy ámokfutót is jól előrejelez, mármint a halált. Ahogy azt okosan Baráth Katalin is észrevette. Ezért kerülhetett egy idealizált kékharisnya látószögében újra fókuszpontba egy kétezres években írt magyar kortárs krimi lapjain.
Nehéz dolog kritizálnom A fekete zongorát.
Valami szerfölött felkavart, ami miatt végül majdnem visszaadtam. Ez a zavaró szempont, hogy a szerző majdnem kolléga, és akkor végzett az ELTE-BTK-n, amikor én első évfolyamos lehettem, így tudom mekkora tudásbázissal kellene rendelkezni az adott korszakról az egyetem elvégzése után, főleg ha az ember nem csak magyar, hanem történelem szakot is elvégez.
Így úgy döntöttem, próbáltam magamba fojtani a dilemmámat a fikcióteremtéssel kapcsolatban. De minél jobban próbálkoztam, annál inkább nem sikerült.
Sherlock Holmes végső metamorfózisa
A szörnyes-trend az örökzöld detektívet sem kíméli. Óz, Alice, Büszkeség és balítélet,és Viktória királynő után Sherlock Holmes is megkapta a maga zombidúsulását, természetesen a ködös steampunkos Londonban.
A Viktoriánus élőholtak (Victorian Undead) első számától (2009. november) a Sherlock Holmes vs Zombik minisorozatban újra bizonyságot kaphatunk arról, milyen az, ha ismét egy klasszikusról zombisítva húzzák le a bőrt, ezúttal szó szerint (előzménynek ajánlott olvasmány: A kőszívű zombi fiai) Sir Arthur Conan Doyle figurájáról.
A sorozat egy újabb kultikus figura és fantáziavilág újraírása megkísérel úgy szórakoztatni, hogy két világ az eredeti Doyle-i atmoszféra - illetve az abból kialakult sémák evolúcióját felhasználva - a B-kategóriás zombifilmek inspirálta közeggel montázsolódik egybe. Mivel nem csak irodalmi adaptációról van szó - ellenben az első bekezdésben említett darabokkal -, a hatás vizuális szinteken is mozog. A groteszk jellegét a látványt csak felerősíti, nem tudunk elmenekülni, mint a szöveg esetében attól a gondolattól, mennyiben paródia az egyre több klasszikust bekebelező "zombisító" aktus. Már maga az azóta kultikussá vált Tony Moore borító is ezt a rothadó idealizmust képviseli. Újra elgondolkoztat tehát miben is rejlik a szörnyes-trend népszerűsége, azon túl, hogy újra és újra a klasszikusokat megerőszakoló nevezhetnénk úgy is: fekete-humor-játékot kapunk.
Aki kedveli a szörnyes-trendet annak kihagyhatatlan olvasnivaló a Davide Fabbri által rajzolt képregény.
Sherlock Holmes zombikkal, robotokkal, minden jóval:
Tom Mason cikke a Viktoriánus élőholtak első számáról (angol)
Interjú Ian Edgintonnal a Sherlock Holmes vs Zombik írójával
Lobo a Soullessről
Hadd ajánljam figyelmetekbe - aki még nem olvasta volna - Lobo részletes és frappáns ajánlóját Gail Carriger Soullesséről:
Könyv és filmajánló: Terry Pratchett - Going Postal
Ez a könyv remek példája Pratchett brilliáns angol szatirikus elbeszélő történeteinek.
A Going Postal egy megrögzött szélhámos Moist Von Lipwig és a gyönyörű és bosszúszomjas Adora Belle Dearheart története.
A szélhámos Lipwiget egyszerű választás elé állítják; vagy felakasztják, vagy elvállalja a postamesteri munkát a Ankh-Morpork-i posta hivatalban. Amit nem tud, hogy a posta hivatal egy rozoga, düledező intézmény, mindössze 2 alkalmazottal. Moist-nak újra be kell indítania a posta hivatalt, miközben a rivális Clacks Company kommunikációs monopóliuma próbálja szabotálni. Eközben a gyönyörű Adora Belle Dearheart-tal is szeretne összehozni egy randevút.
A Going Postal egy rendkívül élvezetes történet, ahogy a cinikus Lipwig figyeli a világot egy mesterbűnöző szemszögéből, és ahogy félelemmel teli tisztelettel figyeli Reacher Guilt-et, a Clacks Company vezetőjének ármánykodásit. Lipwig gondolkodó és showman, az ujja közé csavarja a világot ahogy feltámasztja a postahivatalt poraiból, és egy masszív működő gépezetté alakítja.
A kőszívű zombi fiai
Avagy posztmodern újra/átírások és egyéb regényabsztrakciók a kortárs anakronista angol és amerikai horrorregényekben - ezt a címet is adhattam volna ennek a bejegyzésnek, ha komolyabban akarom kezelni az ügyet, de az ügy komolysága még mindig túl komolytalan.
Hiszen:
A konzervatív szépirodalompártiak bitangul hőkölnek a trend hallatán: „hő, hő, csak ezt ne már”. „Minek is a klasszikusok paródiája? Nem tetszik tudni, hogy tabu téma az ilyesmi: elővenni a konzervált ereklyéket, leporolni, és újracsomagolni, ráadásul ilyen formában: szörnyekkel, zombikkal, vámpírokkal. Mi végre ez a horror? Bemocskolni a szépirodalmat, szemgolyóként tűhegyre tűzni mindazt, amit kulturális értékként becsülünk. Ejnyebejnye! Rontombontom!”
Tombol a szörny-láz
Persze nem még nem hazánkban - minálunk kritikusok hada hőköl vagy eszementül lelkendezik - a klasszikusok „B”-kategóriás horror újra- és átírásaitól. Amit pl. Tarantino a filmekben megtehet, játszadozni a giccsel, a tematikákkal, a bizarr iróniával, addig az irodalomban, mint egy régi művészeti ággal való értékelési tradíció miatt nem tudunk olvasóként megbírkózni (tisztelet a kivételnek, akik a szörnyes-trendben egy szenzációs ötletet vélnek felfedezni). Fel kell ismernünk az a kor régen lejárt, amikor a tízéves Gézuka örömmel kapta kézbe az Egri csillagokat és olvasta sorra a Jókai-köteteket (na és Vernét, a Nagy indiánkönyvet meg Rejtő Jenőt), Gézukának ma már a Harry Potter sem túl trendi, mi a fenét lehetne akkor Gézukával tenni?
Erre is jó a szörnyes-trend. (Amit találóan Mary Ellen Quinn a Booklist reviewjában Pride and Prejudice and Zombies kapcsán egy újonnan született tematikának "genre"-nek nevez) A trend által olyan művek is kézbe kerülnek, amelyeket talán nem biztos hogy egyéb esetben nem olvasnánk el. Némelyik regény pedig éppen csak annyira van újraépítve, hogy kedvet kaphassunk az eredetijükhöz is.
Kívánságok házában járva
Egy novelláskötetet sokféleképpen lehet olvasni. Lehet elejéről a végére haladva, lehet össze-vissza, novellákat kihagyva, akadozva. A Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozatban megjelent Kívánságok házát is ezerféleképpen lehet, de csak egyféleképpen érdemes. A válogatás ezúttal töretlenül csábítja az olvasót egyre beljebb és beljebb, az írói nézőpontok változását ügyesen szemléltetve a klasszikus fantasztikumtól kezdve a hagyományos mesén át a tudományos fantasztikumig.
A Kívánságok háza egy olyan válogatásra sikerült, amelyben minden fantasztikum iránt érdeklődő olvasó talál magának kedvencet.
Az első novellák a 19. század végi angol-amerikai kísértettörténeteket idézik. Választ kapunk arra, hogyan férnek meg egymás mellett a rádióhullámok és Keats szelleme. A kötet címét adó írásban két idősödő hölgy beszélgetésében mélyülhetünk el. Kevés olyan fantasztikus történetet olvastam eddig, amelyben a dialektusok ennyire nyíltan beszélték volna el egy mélyen emberi, de annál különösebb mesét. Az Allah szemében (The Eye of Allah) egy idő előtt felfedezett találmány problémája kerül a középpontba Roger Bacon Angliájába vezetve az olvasót. A műkedvelőkben (Unprofessional) az idő, a tudomány és a képzelet összefüggéseit keresik a novella szereplői, a tudomány és az áltudomány tézisei között ingadozva. Azok sem fognak csalódni, akik Kiplinget A dzsungel könyvének szerzőjével azonosítják. Olvashatunk mesét a méhekről, steampunkoknak pedig ajánlott olvasmány a könyv vége felé található Az összekovácsolódott hajó (The Ship That Found Herself) című írás. Lehull a lepel a tárgyak lelkéről. Az emberiesedett alkatrészek élnek, mozognak és beszélnek, úgy ahogy maguk a gőzhajók is.
Beyond the Zero - László Zoltán: Nulla pont
László Zoltán legújabb regényének megjelenése állítólag eseményszámba megy, a kritikusok odavannak érte, olyannyira, hogy már azt is olvasni róla, hogy várhatóan megérdemelné a Zsoldos-díjat. Nem leszek ezen kritikusok kritikusa, mivel számtalan tudományos fantasztikus és fantasy regényen kellene átrágnom magam, hogy reálisan lássam a Nulla pont értékeit. Az viszont letagadhatatlan és említésre méltó, hogy ez a regény az egyik legjobb pillanatban jelent meg: az Avatar-kultusz idején, amikor egy az sf és a fantasy vegyítésével dolgozó munka jó időzítése folytán válhat az olvasók számára kedveltebb olvasmánnyá.
Alkímia és légikalózosdi Nick Valentino első steampunk regényében!
Október 23-án - a várva várt Leviathan után - újabb ifjúsági steampunk regény-premierre számíthatunk szintén az USA-ban, ezúttal Nick Valentino Thomas Riley című regénye megjelenésére.
Hogy mi minden várható egy magát 104 évesnek valló, amerikai író regényétől? Elsősorban itt is meglesz a hagyományos steampunk alap: a háborús konfliktus, őrült feltaláló. Ezen kívül még lesz szó alkímiáról, egy ravasz hölgy-segéd furfangos hadműveleteiről és rengeteg légi kalózkodásról.
A regény promóciója is egy nagy írói légi-kalóz turnéval indul, amelynek részleteiről bővebben Nick Valentino saját blogjában lehet olvasni. Aki kedvet kapott hozzá, a regény már előrendelhető a sirthomasriley.com - on.
Mit írjak még?
Magyar megjelenésére, ahogy a gyönyörű illusztrációkban dúskáló Leviathan esetében is még sokáig várhatunk, ha nem a végtelenségig, de azért legyünk optimisták, hátha a magyar kiadók is egyszer esélyt látnak egy-egy ilyen regény lefordíttatásában.
Életemből emlékek - tudósítás a 19. századból
"Akarsz látni jeleneteket a száz év előtti Pestről? Budáról? Gyönyörködni így soha nem látott figurákban, arcokban, utcaképekben, olyanokban, amelyekről már régen elfeledkezett a város? S kitudni minden titkát, mert a véleményét lerajzolta a szenvedélyesen festegető pénzügyi főember, akinek száraz hivatalához a legkevésbé sem illett az a szenvedély, amellyel a maga világát szemlélte. S akarod tudni, hogyan épít zenepedagógus karriert a 19. században, a magyarok fővárosában egy sváb fiú a közeli Békásmegyerről? Elmeséli. Panoráma ez az album. Elveszített és megkerült üzenetek fénylenek a horizonton. Életünkből - emlékek." (Életemből Emlékek fülszöveg)
Sokakkal ellentétben vallom azt a nézetet, hogy egy korszak megismeréséhez nem elég a történelemkönyveket fellapoznunk, egy korszak megismeréséhez más természetű kíváncsiság is szükségeltetik. A történelemről, kultúrtörténetről, de akár arról is, hogy hogyan éltek egy bizonyos korban az "egyszerűbb emberek" általában is téves torzított képeket kapunk, nem is kaphatnánk mást, hiszen abból az információból gazdálkodhatunk, ami hozzáférhető, és ami hozzáférhető abból kevés van. Mindezt tetézi az a tudat, hogy kinek mit és hogyan mondanak el a régi szövegek, képek, mindez egyénenként is változik.
A 19. század második fele még közel van ugyan, de már nem annyira közel, hogy világosan lássuk, hogyan éltek akkoriban az emberek. Nem is láthatnánk, hiszen minden csak a réginek a lenyomata, annak a réginek, amiből nem maradt élő tudósítónk csak teleírt lapok, fényképek, festmények és rajzok archívumokba szeparált halmazai.
Az Életemből emlékek című, forrás értékű albumban, a "tizenkilencedik század Budapestjéről mesél a zenede szókész tanára, Megyeri Károly s a rajzoskedvű számvevőszéki tanácsnok, Than László".
Majdnem "A jövő század regénye" a jövő században írva: Scott Westerfeld - Leviathan
2009. október 6-án (vajon véletlen-e, hogy az aradi vértanúk napján? biztosan) nagy steampunk könyvpremierre készülnek a tengertúlon. Nem mást ünnepelnek ennyire, mint Scott Westerfeld Leviathanját Keith Thompson illusztrációival, amihez egy fantasztikus trailer is készült (remélhetően a könyv csak jobb a tailernél, mert a trailer önmagáért beszél:
A történet csak a fikcióra épít, tehát valós történelmi figura megjelenése nem nagy valószínűséggel várható a regényben.
Aleksander (sic!) herceg, Ausztria-Magyarország trónörököse ellen saját emberei lázadnak föl. Eközben találkozik egy Deryn Sharp nevezetű fiúval, aki egyébként lány (már előre is csak hasonlóan tudom elképzelni, mint a Fekete Vipera 4. szériájának Bob közlegényét.) Különös találkozásuk merész, akciódús kalandot indít el egy olyan korban, amiről jól tudjuk, hogy már egyszer volt hol nem volt, de Scott Westerfeldnél most nem úgy lesz!
Titok, kaland, romantika, akció, gépszörnyek egy alternatív első világháborúban!
Ha megjelenik, mindképpen érdemes lesz összevetni Jókai Mór A jövő század regényével, mert bizonyos elemek már így első ránézésre is szembetűnően emlékeztetnek a magyar fantaszta elképzeléseire, de persze lehet, hogy mindez csak szimpla paranoia, ahogy az is, hogy miért pont október 6-án lesz a premier? :)
Egy pontatlanul számító "gépezet"
A gépezet (The Difference Engine) című regényt ha úgy próbáljuk tárgyalni, ahogy azt Thüringer Barbara tette az Index hasábjain nem a posztmodern bukik meg, hanem mi magunk. Ugyanis William Gibson és Bruce Sterling művét egyszerűen lehetetlen szépirodalomnak tekinteni. A regény nem jelenti a posztmodern és a négykezes regény halálát. Rémes is lenne, ha így lenne. Helytelen azt gondolnunk, hogy mert Gibsonnak és Sterlingnek nem ment, így már soha senkinek nem fog menni. Thomas Pynchonnak például ment az Against the Day-ben (erről majd máskor), és a posztmodern nem halt meg azóta sem (bár a modern megszállottai nagyon is kívánnák halálát). Ráadásul a steampunk sem műfaj, ahogy azt az említett Index cikkben lehet olvasni (és a steampunk sem halt meg, sőt!). Aki nem gondolja így annak meleg szívvel ajánlom a magyar wikis steampunk szócikket!
A gépezet (magyar fordításban sajnos nem A differenciálgép címen) szórakoztató irodalomnak készült, ha mást szeretnénk látni benne, akkor csalódni fogunk. Az ötlet maga zseniális: Charles Babbage-nek 1855-ben sikerül kiviteleznie a "számítógépezet" tervét, így az információtechnológiai forradalom sokkal hamarabb virágzásnak indul, mint ahogy azt gondolnánk. Sokkal hamarabb akcióba lendülnek a viktoriánus hekkerek, a klekkerek. A mai világhoz hasonlóan mindent az információk terjedése határoz meg, a lyukkártyákért folytatott harc emberek sorsának "megmondója".
Keith Roberts: Pavane
Gépes képes krónika
"A magyar művelődéstörténet fontos, mégis kevéssé ismert része az ipari-technikai forradalom vívmányainak megjelenése hazánkban. Ez a könyv a korabeli magyar újságok és kalendáriumok dokumentumaival segíti elő az akkori világ újrafelfedezését (miközben sajtótörténeti adalékul szolgál). A rövid bevezető és a 361 illusztráció - többségében újságrajz - bemutatja a múlt század magyar iparát, ipari fejlődését, s kitekintést nyújt a világ iparának legnagyobb felfedezéseiről, eseményeiről, a korabeli világkiállításokról, az ipari munkások életéről."
A millecentenárium évében a Balassi Kiadó gondozásában Gépes képes Krónika hasonló igénnyel született tehát, mint az Furcsa találmányok, a borító már eleve egyértelműsíti, igen valami ilyesmi a cél: a képen az amerikai edizonádok hőse az egyik első gőzember látható, aki ugyan soha nem készült el a valóságban, de persze ettől még nyugodtan a korszak "heroikus ikonja" lehetne.
"Óh gépész öröme! hogy vágtathat a mozdonnyal!
Hogy hallhatja a gőz sivítását, a boldog sikolyt,
a gőzsípot, a nevető mozdonyt!"
- írja a korról Walt Whitman...
Karinthy Frigyes furcsa találmányai
Van itt szó borotválható álszakállról, amely detektívek számára nélkülözhetetlen, duplatalpú ruhaszekrényről, amelyet nem kell porolni, mivel megfordítható és felül és alul is talpa van... És itt a furcsa találmányok élén az olvasás iránti ellenszenvet parodizálja ki! Korunkban tán ez lenne a legnépszerűbb találmánya:
Pislogó villanylámpa olvasás ellen:
"Az ágyban való olvasás rossz szokását szüntetné meg : bekapcsolásra a lámpa hunyorogni és pislogni kezd, képtelenség olvasni mellette."
Forrás és ajánlott irodalom: Karinthy Frigyes: 100 uj humoreszk (reprint), Szukits Könyvkiadó, Szeged, 206-208.
A sakkautomata titka
"Egy legendás találmány körüli lélegzetelállító történelmi kaland során
a velencei ólomkamráktól a bécsi császári udvarig. a pozsonyi nemesség
palotáitól a zsidónegyeden át egy svájci kisvárosig kalauzolja az
olvasót. Amikor nemes Kempelen Farkas 1770-ben bemutatta a
sakkautomatát a császári udvarban a század legnagyszerűbb vívmányának
tartották a gépembert. Csakhogy a gép belsejében valójában egy törpe
ült — és ez az emberi elme egyszerre volt halálos és halandó." (forrás)
Ránézésre is egy igen hosszú könyvvel állunk szemben, ami fogásra és tartalomra is könnyű. A sakkautomata titka, ahogy a címe is sugallja (és így nem túl váratlanul) egy történelmi kaland Kempelen Farkas sakkozógépe körül. A könyv címében van ugyan titok, a történetben annál kevésbé, már az első sorokban nyilvánvalóvá válik az, amit ma már mindenki tud a szenzációs automatáról, mármint: hogy gép működése nem túl titokzatos, ugyanis ember volt a gépben.
A regény a maga nemében így elég prototipikus (sajnos inkább szimplán történelmi, mint steampunk) szórakoztató kiadvány: van benne szerelmi száll, titkolt terhesség, nem túl titkosan működő automata, sakk, felséges és negédes nemesi és uralkodói kegy, zsarnok feltaláló, és elnyomott törpe minden mennyiségben. Nem árulok zsákbamacskát, ha elárulom, hogy valami hasonlóról szól, amit Edgar Allan Poe is megírt a Maelzel sakkjátékosában, meg még jópáran: köztük Szalatnai Rezső kedélyesebb és játékosabb hangvételű regényét emelném ki, ahol Kempelen Farkas A sakkautomata titkával szemben nem egy gonosz jellemű, domináns és elnyomó alakként jelenik meg, hanem az iparosodás "ludas matyijaként".
Gondolom sokan emlékeznek a két évvel ezelőtti Műcsarnokban zsúfoltan megrendezett Ember a gépben kiállításra. Ott bemutatódott minden, ami ebben a könyvben is benne van. (Magyarul a regény egyébként a magyarországi kiállítás évében jelent meg). A kiállításról persze valami hiányzott, ami ellenben a könyv lényege, mármint a törpe. Löhr titokként a törpe életét leplezi le, akinek története szánalomra, együttérzésre, és végül katarzisra ingerli az olvasót. Nem könnyű lehetett Kempelen törpéjének lenni. Löhr könyvének erénye a jól megírt jellemrajz, és a nagy romantikus regények hangvételét idéző nosztalgia. A szerző igen alaposan utánanézett a témának, így nem fogunk csalatkozni a történelmi pillanatok "virtuális megidézésében". 18. századi, korhű "kosztümös regény" ez, teli emberi kalandokkal. Aki kedveli az ilyesmit nem fog csalódni benne. :)
Victorian Inventions - Furcsa találmányok
Egy könyv, amit nem lehet megunni! Egy könyv, ami újra és újra bámulásra, böngészésre, bogarászásra késztet! Egy könyv, amit ha kezedbe veszel, nehezen teszed le újra! Szemedet újra és újra az acél-metszetekre vonzza, akár egy delejes hipnotizőr! Egy kultikus "szöveggyűjtemény" tele agyamentnél agyamentebb ötletekkel, és utánozhatatlan atmoszférával! Egy könyv, ami vétek, hogy csak egyszer jelent meg Magyarországon... Steampunkok "ezrei" veszik le a polcról újra és újra, hogy forgathassák újra és újra, hogy megidézhessék egy letűnt korszak nosztalgiáját!
E páratlanul elfogult bevezető után lássuk csak miről is van szó! Történetünk ott kezdődik, hogy Leonard de Vries könyve, nem teljesen Leonard de Vries műve. Azaz a szerző három viktoriánus, a mai magyar Természet világának megfelelő folyóiratokból ollózott cikkeket: a De Natuurból, a La Nature-ból, és a Scientific Americanból. Nem csinált mást csak kigyűjtötte azt, ami igazán érdekes. Tematikusan rendezte őket, magyarul mint Közlekedés, Villamosság, Optika, Telekommunikáció, Mindenféle. Mindezt kiegészítette a cikkekhez tartozó eredeti illusztrációkkal, Ilonka van Amstel tervezésében. Mindössze ennyi kellett, hogy megelevenedjen egy könyv lapjain egy olyan világ, ami csupa "álmokból" építetett. Egy képtelen fikció, amelyről a korabeli természettudományos folyóiratok számos esetben úgy vélekedtek, hogy a mi jelenünkben már valószínűleg valósággá is válik. És tudjuk, hogy volt, ami valósággá is vált: pl. a görkorcsolya, az izzólámpa, a filmezés, a televíziózás, Délostal elektromos gyújtója, Röntgen professzor X-ray sugarainak népszerűsége a gyógyászatban, a táplálék közvetlen bejuttattása a gyomorba kaucsukcső segítségével, a csokiautomaták, a villamosszék, a villanyos langiroszkóp és még folytathatnám a sort. És van, ami nem valósult meg, de akár meg is valósulhatott volna, ilyen a halottak fémmel való bevonása, a mozgó járda kocsik helyett, az Eiffel-toronyba 1898-ban tervezett szabadesést érzékeltető szerkezet. Van, ami képtelenség, hogy megvalósuljon: légjárók, aeroplánok egész sora, a gőzrepülőgép, a légibicikli (amit az Újrafeltalálók stábja ki is próbált, de még egy versenybiciklista tekerésésre sem ösztökélhettek emelkedésre); Mathewson gőzlova a városi vasutak számára (ami már túl elavult a korban is).
A kísérteties trükk - The Prestige (a könyv)
Ellentmondó kritikák tengerében elég nehéz arról nyilatkozni, hogy a The Prestige esetében maga a könyv - azaz a könyv nyelvén a káprázat :) - vagy pedig a belőle készült film (a transzportált), azaz az adaptáció sikerült-e jobban. Talán abban érhetek egyet a kritikákkal, hogy a könyv és a film teljesen más, sőt annyira, hogy objektív értékítéletet igen nehéz alkotni egyik megtekintése majd másik elolvasása után, a különbségek száma tetemes, és az a trükk az egészben, hogy így ember legyen a talpán, aki hitelesen össze tudja hasonlítani az egyiket a másikkal. Mindkettőnek vannak erényei és hátrányai. Priest könyvében hátrány a lassú kezdés, a látszólag összekapcsolás nélkül egymás után következő "részek", a kerettörténet kísérteties, bár kezdetben igen monoton jellege, amit a közbeeső könyvek, és főleg Rupert Angier naplója tör meg a legélénkebben és legjobban sikerült tartalomként.
A tökéletes trükk átlagos stílusú, de hihetetlenül könnyű olvasnivaló. Erénye tehát a könnyen olvashatóság, hátrányának tekinthető a lapos stílus, amit néhány felesleges "romantikus ponyvába illő" epizód élesít ki még szembetűnőbben (pl. az első részben található affér Kate gömbölyded melleivel a giccses csipkemelltartóban). Furcsa, hogy minden egyes könyv, napló ugyanúgy van megírva, holott teljesen más ember írta őket. Rupert Angier bejegyzéseinek sora igen szellemesen kezdődik egy 9 éves gyerek stílusát utánozva, de aztán mintha ez a 9 éves gyerek két hónap múlva azonnal fel is nőtt volna, holott az ember bizonyos életszakaszai között nem ennyire "exponenciális" a stílusfejlődés. Azaz furcsa, hogy a tinédzser vagy az alig felnőtt életét kezdő fiú Angier olyan érett stílusban ír, mint a középkorú férfi. Ráadásul Borden stílusa is olyan, mintha Angier vagy a legifjabb Borden vagy éppen a fő narrátor írta volna, lehet, hogy ez is egy trükk akar lenni a könyvben? :)
Trükkös előnyök és hátrányok
A könyv nagy előnye az ötlet, ami az adaptációt is lehetővé tette, viszont hátránya a reflektáltság hiánya a "trükk analízisére", amit a film sokkal jobban kifejt. Azaz, hogy a könyv ötlete akár metaforájává is válhatott volna az írás aktusának, azaz a tartalmak "transzportációjának", súlyos hátrány, hogy az író erre nem jött rá.
A könyv anakronisztikus, ami nem csak a téma kiválasztásánál érződik - fantasztikuma is inkább 19. századi természetű (lásd. az egyik előző bejegyzést A tökéletes trükkről, Henry James említésével). A filmből viszont pont ez a kísérteties hiányzik, úgy ahogy a nosztalgia is, ami ott eleve azért marad ki, mert a majdnem 21. századi kerettörténet teljesen hiányzik. Tehát az egyetlen időintervallum szerepeltetésével, nincs is szükség a két idő: a múlt és a jelen viszonyának összevetésére. Így a "tökéletes trükk" a filmben és a regényben teljesen más lesz.
A regényben a tökéletes trükk "időviszony" is (aki elolvassa a végéig, az majd megtudja miért :)), és a kísérteties kifejezője, a "tökéletes trükk" teremti meg a fantasztikumot. Amíg a filmben a "trükk" egy plurálisabb megtévesztést tesz lehetővé: a "tökéletes" leképezetlensége a tartalomnak, a "tökéletes trükk " az adaptáció, az illúzió, aminek a tökéletessége pontosan illúzióértékének fosztottságában (vagy annak teljességében?) bontakozik ki.
Tesla-tekercs egy viktoriánus kriptában
Annak, aki egy jót akar kalandozni a 19. századi bűvészek világában, egy kis Belle Époque fanasztikummal megspékelve, a könyv igen jó olvasmány lesz! Tartalmas, változatos a bonyodalom nem lassú (eltekintve az elejétől), nincsenek unalmas kitérők, és felesleges szálak. (A film sokáig tartó és kissé unalmas kételyeivel, bonyodalmaival és nehezen érthetőségével szemben...) Priestnél viszont minden sokkal hamarabb lelepleződik, így csattanót a végére már ne várjunk, csak a nosztalgia és a kísérteties marad, igaz az nagyon is.
Nem véletlen, hogy a sztori ebben a bejegyzésben is hiányban marad, nem véletlen, hogy a történet fonalairól nem teszek említést. (Nem akarom előre lelőni a "csavarokat"!) Persze itt is két bűvész van, akik egész életükben versengenek, csak hogy a "tökéletes trükköt" kivitelezhessék. Vannak itt is bonyolult cselszövések, minimálisabb szerelmi szálak, viktoriánus rejtélyek, meg persze Tesla is... :) A filmen túl több itt egy kicsit a horror, a kísértet és a kriptahangulat. Izgalmakban bővelkedő igazi fantasztikus regény (de nem fantasy!!!), amit egyszer legalább azért érdemes átlapozni, hogy a belőle készült filmmel összevethessük!
(A kreatívabb olvasóinknak netán azért, hogy végigolvasva, és a könyv utolsó végkifejletétől elámulva, kedvet kapjanak a Fiumei úti sírkertben Ganz Ábrahám mauzóleumánál hangosan neszelni, hátha fölzúg valahol a mélyben egy Tesla-tekercs... :))
Kiadódorgálás:
Az első, 2007-es magyar kiadásban számos hiba kiüt a szövegből, a kedves kiadói munkatársak igazán figyelmesebbek lehettek volna!
A Tandem Grafikai Stúdió Anno sorozata
Hogyan is festettek a szórólapok száz éve? Hogyan is reklámozták Edison termékeit, és egyéb csudás találmányokat K. u. K. földön? Hogyan is festett az igazi császári "kaczkiás bajusz"? Milyen bűvésztrükkökkel varázsolták el népet az Öveges-i mutatványosok a viktoriánus időkben? Vagy hogyan is alakult a biciklizés története, a csodás lábbal hajtott francia fékezhetetlen járművektől, az embernagyságú kerekekkel megáldott velocipédekig? Mindezen kérdésekre a választ megtudhatjuk a Tandem Grafikai Stúdió Anno sorozatából! Különösen ajánlva a következő köteteket:
"E kis könyv célja a 19. század legvégén élvezett technikai és nyelvi lelemények – irattárak pincéjébe szorult – finomságait a 21. századhoz fölkérni. A kutakodó feltalálók hasznavehető ajánlatából: A légcsatornás gyertya, mi által az elégés tökéletesebb lesz, és a fénye fokozódik. A levéltitok szentsége ellen törőt szándékától visszatartó újítás a levélborítékon. Új módszer, hogy a palettára való rászáradás által festék ne menjen kárba. Tornaszerek karok és lélegző életművek erősítésére. Méregtől tökéletesen mentes légyvesztő-papíros kenete. Jól illedő szabás-minta készítése. Hintázó szék önműködő legyezéssel." (forrás Tandem Grafikai Stúdió)
- Következő Találkozó
2012.09.15. Velodrom Millenáris - Múltidéző Találkozók Kiállítás
- Csináld magad!
Clockwork Makeup
- Napi hülye kép
- Száz éves találmány - Szeptember
Elektromos tanyai kovácsműhely
Huszadik Század
- Rádió
- Szerzők
- Ajánljuk
.gif)
%20(1).jpg)
