Anime bejegyzései 
Videodokumentáció
Animációs Világok harca folytatás
A Studio Climb animációs filmet készít Wells Világok harca című regénye alapján. Pontosabban nem a regényből készítenek filmet, hanem egyfajta "folytatást" kreálnak War Of The Worlds: Goliath címmel.
A film története tizennégy évvel a marsiak sikertelen inváziója után, 1914-ben játszódik. Az emberek haditechnikája sokat fejlődött hiszen rengeteget tanultak a marslakók Földön maradt szerkezeteiből. Megalakult az emberiség közös katonai védelmi ereje, az ARES, aminek székhelye Manhattan alatt található, és Theodore Roosewelt a feje. Az ARES központjában pedig egy hatalmas, gőzzel hajtott csatagép-flotta állomásozik, várva, hogy a marsiak újra megtámadják bolygónkat.
A film 2010 közepére várható. További részletek a hivatalos honlapon.
Ghibli stúdió, Miyazaki és a steampunk - egy kis mitakai neoszecesszió
Ha eljutnánk egyszer a tokiói Mitaka-erdei Ghibli Múzeumba, akkor láthatnánk hogyan költözött japánba egy kis európai szecesszió, de csak amolyan Miyazakisan, hatalmas propellerrel (Chirihót idézve), elzászi, cseh illetve sváb kocsmákat idéző fabútorozással (a Kikire, Laputára, Porco Rossora, és a Vándorló palotára utalva), kacskaringós lámpákkal és díszítésekkel, Totorót ábrázoló ólomüvegekkel, a parkban egy gigantikus "ősszoborral" Laputa birodalmából.
Minden-minden csupa európai és mégsem, aztán van itt sok-sok steampunk is, ami valahogy mégsem teljesen csak az.
A múzeum megnyitása után, 2002-ben készítettek egy rövid promóciós animációt a "mitakai szecessziós-ház" saját használatára (angolul röviden a Imaginary Flying Machines-t, japán címe hosszabb: Kusoh no kikai-tachi no naka no hakai no hatsumei, angol eredeti címe méghosszabb, így be sem ollózom!), amit sajnos nem tudok megmutatni, mert interneten nem elérhető, de álljon itt néhány kép belőle:
...
Steamboy - Gőzfiú
1863, Alaszka, Orosz-Amerika: (a beszédes nevű) Dr. Lloyd Steam és fia, Edward megszállottan keresik a tökéletesen tiszta vizet, hogy segítségével a gőz új felhasználását valósítsák meg. Ám egy súlyos baleset történik, és ez örökre megváltoztatja apa és fia kapcsolatát.
Három évvel később, Manchesterben Ray, Edward Steam fia gyári munkásként dolgozik. Apjáról a család úgy tudja, hogy Amerikában dolgozik, egészen addig, amíg nem érkezik egy csomag a nagyapjuktól, benne egy furcsa golyóval. A golyót a titokzatos O'Hara alapítvány emberei mindenáron meg akarják szerezni, váratlanul azonban ezt dr. Lloyd megakadályozza, és meghagyja Ray-nek, hogy juttassa el a gőzgolyót Robert Stephensonhoz (aki a valóságban a gőzmozdony feltalálója). Mikor azonban Ray találkozik Stephensonnal, elrabolják és egy óriási Zeppelinnel Londonba viszik. Itt kiderül, hogy Ray apja mégsem halt meg, ahogy nagyapja állította, de súlyosan megsérült, és mechanikus protéziseket kapott. Körbevezeti fiát - és a kotnyeles ifjú Scarlett kisasszonyt, az O'Hara Alapítvány örökösét - a Gőzkastélyon, melyről kidrerül, hogy egy hatalmas mozgó szerkezet, és három gőzgolyó segítségével képes mozogni. A hamarosan megnyíló Világkiállítás keretében Dr. Edward különleges bemutatóra készül, eközben Dr. Lloyd és Stephenson igyekszik ezt mindenáron megakadályozni...
A 2004-es anime Otomo Kacuhiro több évi munkája. Akik járatosan az animék között, azoknak ismerős lehet a neve: ő a kultikus cyberpunk anime, az Akira készítője. Ahogy az Akira az egyik leghíresebb, úgy a Steamboy a legdrágább anime, 4 és fél milliárd forintba került, hogy elkészítsék, és ez a látványon meg is látszik. A legapróbb részletességgel kidolgozott hátterek, szerkezetek és felületek, gigászi monstrumok és fura gőzmasinák, a XIX. század sosemvolt találmányai elevenednek meg az animében. Ugyan a történet maga elég lassú és kicsit unalmassá is válik a végére, a látványvilágért külön megéri megnézni. Az alkotók igyekeztek mondanivalót vinni a filmbe: a tudomány fejlődéséről, hasznáról, felhasználásáról, jó és rossz oldaláról mesélnek nekünk a szereplők, főleg apa és fia, Lloyd és Edward. Szinte előrevetítik az első világháború elgépiesedő és minden addigi háborúnál több áldozatot követelő poklát, mindazonáltal a film a fejlődés mellett foglal állást.
A film vége nyitott, és ahogy azt stáblista mögött futó képek is mutatják, készül a folytatás is, mely, akárcsak az első rész, ugyanúgy éveket és rengeteg pénzt emészt fel.
Mesés posztapokaliptika - Iblard Jikan
Valami miatt a jelenkori európai, meg úgy általában a nyugati gondolkodásban a posztapokaliptikus általában valami negatívval is jár. Lepusztult épületek, furcsa bogarak, csótányok, élősködnek a társadalom megmaradt roncsain, esetleg nincs más már csak sivatag, az életnek temetőjellege van, ahol esetleg korcs vasdarabok és csonka épületek torzói magasodnak az általában bronzszürke ködbe. Pedig a posztapokaliptikus nemcsak ez lehet, a szó maga is csak annyit jelent, hogy valami apokaliptikus, Apokalipszis utáni, de ennek nem kell feltétlenül rondának, csúfnak, gusztustalannak, és szeméthalmokkal telezsúfolt képnek lennie. A civilizáció romjai az Apokalipszis után, akár meg is újulhatna, valahogy hasonlóan, (ahogy eredetileg a Biblia is írná), valami mennyországszerű, valami idegen, megnyugtató, földöntúli helyen: Iblard világában.
Iblard világa olyan hely, ahova akár haza is mehetnél, olyan mintha az otthon lenne, de mégsem az. Iblard világa valami otthonon túli otthon.
A film 2007-ben készült Naohisa Inoue szürrealisztikus sci-fi festményei nyomán. Kiyonori Matsou aláfestőzenéjével. Steampunk animeként periférikus, bíztatást a megtekintésére a Voyages Extraordinaires japán hónapja nyomán kaptam. Az Iblard Jikant kísérleti alkotásnak tartják, szokásos cselekmény, vagy akciódús mozgás nincs is benne. Állóképeket látunk, megelevenedett festményeket, amelyek éppenhogy majdnem giccsesek. Néha ugyan meg-meg mozdul néhány alak, főképp repülnek. (Ezt a mozdulatot érdemes lenne külön elemezni, hogy miért kap akkora hangsúlyt. Mintha az egész anime repülne.)
A film felépítése keleti gondolkodásra invitál, elmélyülésre, meditációra. A felszínen minden olyan ismerősnek látszik, minden olyan közönségesnek, majdhogynem unalmasnak. Aztán a tájban mindig megjelenik valami zavaró pont, valami természetellenes, ami vonzza a tekintetet: legyenek ezek erpülő kavicsok, túlmagas villamosok, Bábel-tornya körül keringő vízplazmák. A bölcsesség pedig igazolódik, nem minden az, aminek látszik, és érdemes elmerengeni a dolgok valódi értelmén, a valódi lényegen, a megismerés transzcendentális jelleget is ölthet, láthatatlan lehet, kissé megfoghatatlan állagú, álomszerű és bensőséges, szárnyaló, mint Iblard világa.
A legtöbb poszt álomszerűnek írja le az Iblard Jikant, és ezzel így is van. Az álomban járunk valami otthonos helyen, ami mégsem ugyanolyan, mint ébredéskor, és míg álmunkban látjuk meg se lepődünk rajta. Ugyanezt az érzetet keltik föl bennünk az anime képei. A megnyugtató ebben csak az, hogy ami különleges, az itt sohasem nyugtalanító. A posztapokaliptikus mozdonyroncsok, vagy épületek sem nyugtalanítóak, már-már megkockáztatnám, hogy barátságosan nosztalgikusak, ahogy a festett növényzet körbeszövi őket. A legjobb szó Iblard világára talán a "mesés".
A "mesés", ami megnyugtat, és akárhol vagy hazavisz, valami olyan helyre, ahol nincs más csak földöntúli béke és nyugalom.
Részlet az animéből
Official website (japánul tudók előnyben!)
Játszottam a kezével...
A tavalyi aniBoomAwards felhozatal nem csak az előző bejegyzésembe ajánlott kisfilmben mutatott steampunk hatásokat. Ezúttal egy újabb, egy kissé komorabb, akciódúsabb animé(cské)t ajánlanék figyelmetekbe Clément Delatre & Looky & Adrien "CaYuS" Toupetől. Az Alfons Mucha hatás nem véletlen, közvetlen és bevallottan ihlette őket a cseh grafikus munkássága. :)
Acélpatkány tömörítésében: A film két fiatalról szól, akik egy forradalom közepén próbálják véghez vinni a céljukat. A film címe, "A mesterek keze", mely egy gép. Looky elmondása szerint a kisfilmnek két olvasata van. Az első arról szól, hogy a munkások "meghekkelik" a kormány propaganda-gépezetének egy alkotóelemét (a mechanikus kezet, mely képes a felhasználó agyában lévő képet több tucat példányban lemásolni), és azt a saját céljaikra használják fel. A másik, Looky szerint az ő alapgondolatukhoz sokkal közelebb álló értelmezés szerint a gépkezek metaforák. Ahogy a mechanikus szerkezet a központi elme akaratát teljesíti, úgy teljesítik a munkások a kizsákmányolók akaratát. Azonban itt nem áll meg az értelmezés. A rövidfilm arra is rá kíván mutatni, hogy a fejlett és gazdag országokban az emberek úgy használják a dolgokat, hogy tudnák, hol, kik készítették. A fogyasztói társadalomban élők elfeledkeztek arról, hogy még a mai napig élnek kizsákmányolt emberek, akik munkájukkal ellátják a többieket különféle termékekkel. Az alkotók úgy gondolják, ez a fő üzenete a filmnek, melyet, reményeik szerint, minél többen megértenek.
Akiket érdekel a kisfilm:
Last EXILE - Az Utolsó Számkivetett
Az átlagember kicsit vonakodik, ha az anime szót meghallja. Valószínűleg többen közületek is így vannak ezzel. De én igyekszem most - és a későbbiekben - bebizonyítani, hogy nincs mitől. Sőt!
A Last EXILE című 26 részes sorozatot 2003-ban készítette a GONZO Stúdió, amely híres a különleges történeteiről. A sorozat egy másik világban játszódik, ahol két állam visel háborút. Az államokat a Nagy Áramlat nevű viharképződmény választja el egymástól, melyen lehetetlen átjutni. Az égen hatalmas csatahajók harcolnak, fedélzetükön muskétásokkal, akik XIX. századi módszerekkel lövöldöznek egymásra. A harcokat a Céh felügyeli, mely kontrollálja z összecsapásokat és magasan fejlett technológiájával felülemelkedik a törvényeken. Szinte ŐK a törvény.
Hőseink, Claus Valca és Lavie Head Vanship pilóták. Ezek a szerkezetek amolyan szárny nélküli repülők, melyek - ahogy ebben a világban minden - a Claudia nevű anyag segítségével képes felemelkedni. Egy verseny során Claus és Lavie egy lezuhanó Vanshipre lesznek figyelmesek, melyet egy furcsa, csillag alakú gép üldöz. Claus magához veszi a lezuhant hajó utasát, egy kislányt, Alvist, akit ezután el kell juttatnia a misztikus Silvana nevű hajóra. A Silvanáról különös legendák keringenek, és hőseink először félelemmel vágnak neki útjuknak. azonban hamarosan kiderül, hogy senki sem az, aminek látszik: se a Silvana, se a Céh, se a szereplők.
A sorozat képi világa egyértelműen steampunk világot mutat, ahol az emberek legfontosabb gépei a Wanshipek és a hatalmas csatahajók. Az átlagemberek számára a repülés jelenti a legcsodásabb dolgot - ez a legfontosabb dolog az animében. Ha már korábban szóbakerült Hayao Miyazaki, akkor itt mindenképpen meg kell említenünk. A film készítői a Miyazaki-filmekben megszokott légi világot tárják a szemünk elé, hősei ugyanolyan magabiztossággal mozognak a levegőben, mint a földön. Szót kell ejteni még a film zenéjéről is: az openingje, a Cluod Age Symphony nagyon szép és a hozzá társuló képek bevezetnek minket a Last EXILE egyedülálló világába.
Ponyo, a sziklaparton - szirénmese derűs felnőtteknek, avagy ne rettegjünk a happy endtől! :)
- Következő Találkozó
2012.09.15. Velodrom Millenáris - Múltidéző Találkozók Kiállítás
- Csináld magad!
Clockwork Makeup
- Napi hülye kép
- Száz éves találmány - Szeptember
Elektromos tanyai kovácsműhely
Huszadik Század
- Rádió
- Szerzők
- Ajánljuk
.gif)
%20(1).jpg)
