Voyage: Inspired by Jules Verne
Ki ne emlékezne Georges Méliès korai Verne és valahogy kevésbé ismert módon Wells adaptációjára, amikor az ágyúból kilőtt űrhajó-lövedékkel sikeresen kilövik a Hold szemét?
Ez kép és ötlet lebeghetett a Kheops Studio csapata előtt is, amikor elkészítették a 2005-ben megjelent Voyage: Inspired by Jules Verne című kalandjátékot.
A keretsztori lazán kapcsolódik Jules Verne: Utazás a Holdba és Utazás a Hold körül és Herbert George Wells, Emberek a Holdban című művéhez.
1851-et írunk, Barbicane, a helyi lövész-egyesület elnöke és Nicholl a mérnök fogadást kötnek, hogy lehetséges-e embert juttatni a Holdra egy nagy alumíniumlövedékben. Persze hogy máshogy nem derülhetne ki az igazság hamarabb, mint hogy ő maguk szállnak be az űrhajóba, hiszen így első kézből tudják meg, hogy kinek volt igaza. Így elhatározzák, hogy saját maguk vágnak neki az expedíciónak. Harmadiknak csatlakozik hozzájuk a francia Michel Ardan is, akinek a bőrébe a játékos fog bújni. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy Ardan már csak egyedül fog a Hold felszínére lépni, rövid távon találkozik a Holdlakókkal és még sok egyéb kalandot kell átélnie...
A játék maga in medias res a Hold felé száguldó űrhajó-lövedékben kezdődik, az előzményeket utólag következtetjük ki a körülöttünk tapasztalt dolgokból. Ha valami fontosat tudunk meg, akkor vágás-szerűen egy visszaemlékezés ("flashback") jelenik meg, ahol képregényszerűen kézzel rajzolva és audiokommentárral kísérve láthatjuk (és hallhatjuk) az eseményeket. Ez számomra mindenképp pozitívum volt, érezhetővé teszi, ahogy haladunk előre a játékban és hogy végre valamire bukkantunk, ami tovább visz. Az előre renderelt, de 3D grafika az átvezetőket kivéve többnyire belső nézetes, azaz Ardan szemszögéből látjuk a történteket. Az irányítás kissé nehézkes volt számomra, gyakorlatilag csak egérre van szükségünk és egész logikusak azok a dolgok, amiket csinálni lehet, de mintha mégsem úgy reagálna a játék, ahogy én szeretném. Ez néha frusztráló volt. A belső nézet és az irányítás nehézkességéből adódó forgolódástól néha szabályosan elszédültem. Pozitívum viszont az eszköztár ("inventory"), ami szerencsére gyorsan kezelhető és jól átlátható, logikus.
Eddig 3 komment érkezett
(
)
-
1. Rókamóka
2009. 10. 23. 15:47Szerzői megjegyzés: ennek a bejegyzésnek a szövege a Machinariumos bejegyzés előtt született, még a Machinarium megjelente előtt pár nappal, ezért a Syberiá-ra vannak hivatkozások, nem a Machinariumra... :-)
-
2. automaton_aliza
2009. 10. 23. 18:04De a Syberia-hoz lehet is hasonlítani. A Machinariumhoz már kevésbé.
-
3. Beren
2009. 10. 24. 19:09Persze, lehet hasonlítani a Syberiahoz is, én inkább a Return to Mysterius Island című játékkal vetném össze. Egyrészt mert az szintén kapcsolódok Jules Vernéhez. Másrészt ugyanúgy az Adventure Company készítette. Harmadrészt pedig mert nagyon hasonló a kezelése és a kinézete is. :-) Mozgás kockáról kockára "ugorva" történik, tehát helyszínek között közlekedünk, tárgyakat ugyanúgy pakoljuk el, kombináljuk össze, és az "átvezetők" is fekete-fehér rajzokként bukkannak fel.
Szóval azt a játékos is ajánlani tudom, annak idején eltöltöttem vele egy-két órát. (Ja, és akár ezt és azt is lehet magyarul is, bár megnéztem, amilyen munkát a "Voyage..." fordításánál műveltek...
(Egyébként azt nagyon elrontottam, hogy amikor a felesleges súlytól szabadultam meg, akkor kidobtam a szőlőtőkét? :-) Már találtam helyet ahova elültethetném.)
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.



























